Baranyi Imre: Melankólia

Ma nincs erőm a lantba csapni,
szobámban ülve csendesen
pereg belül tovább megannyi
csalóka kép, a lelkemen
időzve mélabús világok
osonnak át, ez éjszakán
a múlt fakó ködébe vágyok,
kicsit meg is halok talán.