Arcodat őrzöm a méla tavaszban,
visszamerengek a hajdani nyárra,
összefutunk-e, ha új tüze lobban,
látlak-e volt szeretőm valahára?
Éled-e újra a láng kebelünkben,
vagy kialudt az a hév, oda vágya,
csak sajog itt ama szív sebesülten,
dobva a part kifakult humuszára?
Vajh, tör-e még fel a mélyben a láva,
szétfut-e sápadozó ereinkben,
vagy maradunk mi a tétova árva,
kit tovakerget a nyár eme ringen?
Majd az idő betakarja a múltat,
nyom se maradhat utána, se emlék,
látod, a volt szerelem kifakulhat,
s törli kegyetlen a réveteg elmét.
