Miféle görbedő világ ez itt köröttem,
ahol megannyi hát remegve hajlik,
hol ostobán az ész megalkuvásra döbben,
csupán hazug malaszt, mi lelket ámít?
Ahol gyomortalan bakók mohón aratnak,
s fejek gurulnak arra szét a porban,
igába törve, mint az elfogott lovaknak
csupán a szája széle hogyha horkan?
Ahol csak egyre forr alant tüzén a katlan,
jövő, s remény szeletbe hull vizébe,
hol ég a búskomor harag, feloldhatatlan,
botor viszályt feszít a vér a vérre?
Szülőhazám e torz világ hogy is lehetne,
hol erdeink fölött sötét az ég is,
az ágain madár ugyan hogy énekelne,
ha arra néha kedve volna mégis?
