Térdre rogyott a világ, Lucifert felemelve a színre,
angyalait lesöpörte az édeni mennyek öléről
és felemás szavakon lovagolva az égbe kiáltott,
ette a lágy datolyát a kevély ura torz tenyeréből.
Sárba taposva hitét, igazakra vetette a hálót,
gúzsba kötözte a múltat, eladva örökre jövőjét,
rászabadítva az ördögeit gagyogón, hunyorogva
szórta a szélbe a néhai álmait egyre csak így szét.
Elfeledett mosolyát konokon, botorul letörölve
sápad a tétova arca, remegve borongani látszik,
elpazarolva reményt, letarolva a régi világot,
kullog a mélybe, egészen a balga pokol kapujáig.
