Baranyi Imre: Levelek

Levél takarja már a parti sétányt,
padunk magánya csendesen sajog,
az asztalom felett megannyi széthányt
levélkudarc kereng, csupán lapok,
de mindben újra eltörött a lelkem,
amint fohászaim soroltam el,
hiszen, ha megmaradtam összetörten,
s beléd szerettem, erre még mi kell?