Hallgat a lét, ütemet veszt
benne a lélek, amint
hallja fülével a váteszt,
s rá feje részegen int.
Moccan a volt hite, mégsem
hajlik a balga felé,
füstjeleket fog a szélben,
lelke az ördögöké.
Bár agyamosva, de réved,
mégis a hajdani láz
tölti be újra a létet,
kordul a néhai vágy.
És fut a fényre, a múltat
messzire fújja a szél,
lelke a Napra kihajtat
és ezután sose fél.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
