Hová merengsz öreg barátom,
netán arany mezőkre leltél
a múlt ölelte láthatáron,
de már amott közelg a zord tél,
se kalpagod, se nagykabátod,
fedél se ér fejed fölé, jaj,
a szél elér, sziszegve rádfog,
a válaszod szemernyi sóhaj,
arany meződ parázsra váltja,
habár a talpad ég, de tűröd,
merengsz tovább, a láthatárra
cipelve végtelennyi bűnöd.
Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja
Ez a szürkeség, ez az oldalvást szökő kéményfüst, ez a szag, ezek a megvénhedt, ócska házak, falak, ezek a kutyák korai hascsikarásaikkal, vizelési kényszerükkel, ez
Vagyonod egy része rám esett, összepréselt és kilapított. Te megnézted, hogy ki lapít ott, s visszaadtál mindent szerfelett. Kikértem az örökség felét, s parázna nőkre
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
