Baranyi Imre: Láthatáron

Hová merengsz öreg barátom,
netán arany mezőkre leltél
a múlt ölelte láthatáron,
de már amott közelg a zord tél,
se kalpagod, se nagykabátod,
fedél se ér fejed fölé, jaj,
a szél elér, sziszegve rádfog,
a válaszod szemernyi sóhaj,
arany meződ parázsra váltja,
habár a talpad ég, de tűröd,
merengsz tovább, a láthatárra
cipelve végtelennyi bűnöd.