A hajnal áthajolt az éjen,
parányi rést ütött az ég alatt,
reá a kiskakas kevélyen
rikoltja, végre itt a pillanat.
Enyém az udvar és a tyúkok
ma már nekem kaparnak új magot,
enyém a domb, nagyot rikoltok,
mutatva egyre, újra itt vagyok.
De hogyha arra jár a gazda,
kicsit fülébe kotkodácsolok,
ebédre mást vigyen, s ma hagyja,
hogy én kiáltsam itt a jó napot!