Keresés
Close this search box.

Baranyi Imre: Jambusok halála

Ölelte volna még, de múlt a nyár,
s kezét lefogja csendes ősze,
ködösre változott a láthatár,
maradt csupán az ismerőse.

Az éji csókokat felitta mind
a hajnalok rideg magánya,
a lelke fáj, amint körültekint,
de még az ajka visszavárja.

Fogát szorítva néha felsziszeg,
a múlt a mellkasát szorítja,
lehűlt szerelme ekkor érti meg,
a verseit hiába írta.

Hiszen nem olvasója senki már
az ócska, jambikus soroknak,
ahogy közelg a balga, rút halál,
csupán a fegyverek ropognak.

További bejegyzések