Sötét korom komor homályba bújva
eladta mind, mi addig éke volt,
találgatom, miért vagyok tanúja,
miként kaszál tucatnyi torz kobold.
Miként tetézi bűneit vigyorgva
a csorda, mert a főkolomposa
világa legnagyobb harácsolója,
amit csak ér, nem adja már soha.
De lám, hamis meséket is talál rá,
ki véle ring fenékig issza mind,
s ki nem, derékba törve lázadását,
lazán a porkolábjaiknak int.
A vágyainkra félhomály telepszik,
a lelkeinkre méla bánat ül,
mi lesz velünk vajon, ha holnap estig,
nem oszlik és e köd marad felül?
