Madárrajok vonulnak át az égen,
erős a szárnyaik csapása még,
de nemsoká a hegygerinchez érten,
vajon magasra szállni majd elég?
Ki juthat át a sziklaszirtek ormán,
aranymezőkre kik repülnek el,
de lelkeik, ha földre hulltan is tán,
a próbatételükre ráfelel.
Hiszen, ha innen el nem indul egy se,
a fagy repeszti szét a szárnyaik,
ezért bizony repülni kell csak egyre,
ha nincs erőd, segítsen át a hit.
Feszítsd a szárnyad újra hát a szélnek,
a baglyok itt akármit is beszélnek!