Sötét az éj a Golgotán,
be messze még a hajnal,
ezüstjeit takarva lám,
a bűn, remegve nyargal.
Az ajka kék, szorítaná,
de már hiába, eljárt,
sietne bár a föld alá,
de féli még a sátánt.
Apostolok közé vegyült
az egy, ki gyenge jellem,
hiába szólt az égi kürt,
hitét eladta menten.
Kezébe így kapott ezért
csörögve, csengve harminc
ezüstöt és hiába félt,
a pénz szemébe port hint.