A két erő között a józan ész
megint csupán pofont kapott,
a bűn, a gőg, s a gúny, ha tettre kész,
esélye sem maradhatott.
E balga, fékezetlen orgián
a szó akár a kés hatol
a lelkeinkbe és ma jobbadán
meg érte senki sem lakol.
Hiszen kiáltanánk, de nincs hová,
a hang süket fülekre lel,
e durva fergeteg nem oly soká
elönt, s mohón magába nyel.
A győztesé maradt a felvilág,
de hát mi kuksolunk alant,
a nyűtt kötél megint nyakunkba vág,
s megint belénk szorult a hang.