Baranyi Imre: Hamis manézs

Megölte hát a gőg a tiszta lelket,
nyakát taposva élte vak dühét,
hiába volt erős a nyílt tekintet,
gerince hajthatatlan, épp ezért
lakolt delén a meg nem alkuvásért,
halálba küldte őt az elmebaj,
a durva kény reá gonosz csapást mért,
hiszen hatalma volt a tét, s a jaj
nagyobbra nőtt a gőgös udvarában,
akárha volna végsikoly maga,
lopott világa tűnne messze gyorsan,
nohát ezért a gyilkosok hada
vetette rá magát a tisztaságra,
s mocsokba húzta egyre mélyre le,
de félve, hogyha tette visszavágna,
hamis manézsba balzsamozza be.