A gőgös úr jajong, simulni kész,
mióta nyúl felé ezernyi kéz,
taszítni vágyva trónja oszlopát,
tolong, s üvölti vége, nincs tovább.
Megadna tán ma már hitet, s jogot,
de csak remegve, ostobán gagyog,
s ahogy kitörli majd a gondolat,
a gúny a gyenge jellemén mulat.
A múlt teríti rá a fátyolát,
akárha volna rozsdamart lapát,
göröngyöket dobál kopogva csak,
amint a lét az új jövőbe csap.