Fellegein takarózik a nyár,
hűvös esők kerekednek az égen,
rebben a fákon ezernyi madár,
messzire tűnik a hajnali éden,
cikkan a légben, orozva lecsap
fénye dörögve a trópusi villám,
hirtelenében az ég leszakad,
s ömlik alá eme démoni órán,
majd ahogy épp eleredt el is áll,
fellege oszlik, amint szanaszét száll,
halkan a Nap fele még gazsulál
és kikacsint fodorán az arany nyár.
Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja
Ez a szürkeség, ez az oldalvást szökő kéményfüst, ez a szag, ezek a megvénhedt, ócska házak, falak, ezek a kutyák korai hascsikarásaikkal, vizelési kényszerükkel, ez
Vagyonod egy része rám esett, összepréselt és kilapított. Te megnézted, hogy ki lapít ott, s visszaadtál mindent szerfelett. Kikértem az örökség felét, s parázna nőkre
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
