Hiába, hogyha majd a mondatod
kevély uradra rossz imázst vetít,
blazírt, konok világa perbe fog,
legott galád gonosznak úgy tekint,
akárha volna korholó igéd
az ördögök komor, botor szava,
gügyögve perbe fogva tettedért
lecsap reád a talpnyalók hada.
Ha tágra nyílt szemed nem arra néz,
amerre kéretik lesütni azt,
megannyi martalócban ott a félsz,
elárulod netán a bősz urad,
elásnak ők a kény, a gúny alá,
s amint a sorsodat pecsételik,
te már hiába futsz akárhová,
elégetik a költeményeid.
