Esteledik, kerekednek az árnyak,
imbolyodásaikon tovatűnt
lám ez a nap, de az éji varázslat
lopva közelg deresén odakünn.
Tétova csillagaikkal az égen
gyűlik a mennyei képen a fény,
mintha az angyalaink kebelében
gyúlna melengve az ősi remény.
Tán letekint e világra az Úr ma,
s botladozó fiain könyörül,
úgy igazán neki volna hatalma
vétkeiket kitörölni belül.
Ámha fejünkre a holnap is így jő,
nem marad épen e balga világ,
mert betakarja a démoni felhő,
ontva reánk a halál sugarát.