Baranyi Imre: Est a rónán

A februári Nap letűnt a rónán,
utána gyorsan alkonyodni kezdett,
a félhomály a tág mezőkre hullván
ölelte át melengetőn az estet.

Amott öreg tanyának ablakában
alig derengve lámpafény világol,
akárha volna őr a pusztaságnak
e távolokba révedő honából.

A csend leszállt a télutói tájra,
ez éjszakán a fagy sem oly kemény már,
alant megannyi mag tavaszra várva
izeg-mozog picit, s aludni próbál.

A vánkosán aludni tér a gazda,
habár lehunyt szemére nem jön álom,
hiszen, ha készül ő az új tavaszra,
sorolja még vajon mit is csináljon.

De lassan elsodorja már az ábránd,
kalásszal álmodik, s a nyála csordul,
arasznyi bajsza olykor egy kicsit ráng,
amint a Hold a rónaságra fordul.

További bejegyzések