Ha jő az ár, vitára nincs idő,
kemény a víztömeg, nem alkuszik,
a harci lendület hiába nő,
ha kénye ránca homlokán virít.
A balga nép ezerfelé szalad,
mohón urát emelve pajzsra fel,
a szája széle, hogyha ráharap,
fel is reped, de csak sziszegni mer.
A szolgalét, s a béna hallgatás
ölelkezőn megalkuvásba fúl,
a fájdalom belé hiába vás,
ha fél, s gerinccel élni nem tanul.
Akárha volna oktalan bogár,
mi gömböket guringat egyre fel,
de élte oktalan, botor, sivár,
csupán konok nehézkedésre lel.
