Baranyi Imre: Bogáncs virága

A messzeség felé utazva végül
megérkezünk a Kánaánba majd,
vagy elveszünk, sovány hitünk se térül,
s fölénk csupán bogáncs virága hajt?

Miféle út ez Istenem, mi végre
kalandozunk mi át az életen,
kimondva majd: de végül is megérte,
hiszen közel került a végtelen.

Viszont a végfokát mi el nem érjük,
hiába járva lankadatlanul,
utunk csupán kecsegtető reményt szült,
egünk eközben egyre alkonyul.

De menni kell tovább, s ha meghalunk majd,
bogáncs virága hantjaink fölé hajt.