Baranyi Imre: Az új végeken

A múlt merengető ködében újra
előkerült Balassi lantja húrja,
mi lágyan énekel szelíd dala,
akárha volna nemzedéknyi himnusz,
fején virulna bárha némi mirtusz,
amint vidítja lelkeink szava.

Alig maradt, ki mondatát megérti,
kevély a nő, goromba már a férfi,
finom zenére égni képtelen,
kicsengenek sután az ósdi rímek,
csupán az indulat, mi még keríthet
csekély figyelmet itt a végeken.

Aludj, csak igricem, te rá se ránts hát,
a verseid maroknyian csodálják,
de ó, minő gyönyör szavalni még,
ha majd e tébolyult idő lenyugszik,
mikorra már a háború se pusztít,
elárad újra éltető igéd.

További bejegyzések