E halkuló lelassulásnak
ma éjjel átadom magam,
vajon ki tudja, lesz-e másnap,
vagy itt örökre vége van
a létezés alapfokának,
s utána egy magasb jön el,
avagy csupán a bú, s a bánat
mi részegülve átölel?
Vajon milyen sötét az álom,
amely ma itt következik,
de mégis én ölébe vágyom,
ha már az ördög erre vitt,
lebegve át a fények útján
a lelkem itt hagy, elfeled,
s ez éjsötét, magányos órán
megint találkozom veled.