Mulass velünk, a búd temesd a borba,
ne szegje holmi gáncs a kedvedet!
Hisz elfeledve ballagunk pokolra,
s a tetteinkre csak legyintenek.
Nem ér a régi láz ma egy fabatkát,
a nagy csaták hevét lehűti már
a görbedő, sumákoló hazugság,
a megvetés mi még nekünk kijár.
Öreg bolond nevünk, s ha félrelöknek,
a szánk befogja hűn a szolgahad,
az arcaink a törtető könyöknek
ütéseit kiállva feldagad.
De mert mi olvasunk sorok között még,
a könyveinkre fóliát tekert
a gyávaság, s a balga képtelenség,
a józan ész világa gallyra ment.
Mulass velünk, a búd temesd a borba,
ne lássanak ma kínt az arcodon,
ne láss, ne hallj, ne légy nagyon mogorva,
mulass, ha rajta csattan egy pofon!
