Hol élet és halál között vagyunk,
a perc hatalma végleg elkopott,
lehetsz akár vidám, vagy életunt,
a lét tanácstalan topog csak ott.
Ködén az ébredés bizonytalan,
hová az álom egyre visszahúz,
találgatod, milyen valója van,
avagy csupán a lelked ott a túsz.
Az óra arra bár hiába jár,
de rá a múlt kopogtat egy kicsit,
jövőd lebegve szellemekre vár,
az angyalod csak azt susogja: csitt!
De lám a hangok élesednek és
amint az orvosod föléd hajol,
e látomás gomolyködébe vész,
s valód megint az énedig hatol.