A délutánra alkonyat terül,
nyomán leszáll a csendes est,
s amint levetkezik kívül-belül,
pihenni tér a pőre test.
Az álmain, ahogy teremtve lett
bolyong a téridőn tovább,
repül szelén a végtelen felett,
bejárja mindahány zugát.
A kincse bár a meztelen maga,
de nem lehetne gazdagabb,
körötte száll megannyi csillaga
varázsködén ez éj alatt.
Az így megélt világa kincsein
a lélek új reményre lel,
hiába gyötri nappalát a kín,
kibírja alkonyig, ha kell.
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
