Az alkonyat leszállt a tóra,
a vadkacsák locsogva bújnak
a lenge parti nádasokba,
miket csupán a szél suhogtat.
Az ég levetkezik sietve,
a fellegét a földre dobja,
felöltözik sötét köpenybe,
de rajta csillagok ragyogva
kigyúlnak egyre-másra lassan,
amint az est tücsökzenére
közelgve épp köré betoppan,
a Göncöl úszik át fölébe.
A lélek elpihenve hallgat,
e béke mindenét kitölti,
midőn a Hold zenitre ballag,
a tóba indul el fürödni.
Először a sírás… ezzel fejezzük ki az elégedetlenséget aztán mosollyal az elégedettséget reagálunk sötétre fűtött helyiségre anyánk hangjára aztán bababa dada mama bubu utána a
Hálátlan házastárs a szó. Kegyetlen és durva rabszolgatartó, míg máskor dorombolva törleszkedik. Ujjaim hegyét csiklandozza játékosan, aztán torkomon akad, fojtogató. Napokra eltűnik, csapzottan berúgja az
Az idõt ki metszi fel, kimondva az értelem látomását? Eljövõ sebeim látva ki lesz a boldog lárva, ki mondja húsom messiását? Ki az a létezõ
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
