Az álmok egyre csak fakulnak,
sötétre vált a képzelet,
hiába, messze még a holnap,
nem élem át, az is lehet,
hogy itt a vége már a dalnak,
nem ég tovább a régi tűz,
az angyalok fölém hajolnak
amint velem bolondot űz
a sors, utána rám rivall majd,
de hát miért olyan kemény,
hiszen belőlem akkor is hajt
egy ágnyi éledő remény.
Tolvajjá lesz egy énrészünk. Vállunktól karunkon át iramodik bennünk a nyugtalanság. Az ujjbegyeknél végül kiszalad. Helyén kettőnknek dorombol egy cirmos pillanat. Akkor, mint virág szirmáról
eleve rossz évjárat vagyunk: az ötvenkilencesek mindenből kimaradtak – nekünk nem jutott háború sem forradalom sem terror sem kényszerű emigráció maradt a macskaalom-szagú gulyáskommunizmus a
B.Tomos Hajnal Anyaszó (gyermekemnek) Csak azt mondom, ami velőmbe égett, ami sokszor belém harapott, és sejtenként ette létem. Lehet kegyetlenül hangzik, de tudnod kell, hogy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
