Kuller Józsinak, a hatvanadikra
Mért szállna ki Hatvannál, ki a startnál
jegyet Tarjánig váltott? Nincs ok erre.
Nem indok, hogy hólyagja tele van már,
hiszen a vonaton is van vizelde.
És éhség, szomjúság sem indokolja,
hogy enni-inni Hatvannál kiszálljon,
van büfékocsi, mozgó melegkonyha,
hogy éhség, szomjúság utast ne bántson.
Maradj, barátom, fönn a szerelvényen,
maradj a távoli végállomásig,
a hármas sípszót meg nem várni: szégyen.
Nem adja fel, ki győzelemre játszik.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
