Lányok és asszonyok, forralt borok a télben,
zongorafutamok az autótülkölésben,
lágyan-hazug szavak a durva nyílt-beszédben
virágba botlani segítsetek nekünk.
Lányok és asszonyok, rezgések béna ágon,
mélázás percei unalmas tárgyaláson,
árnyék-oázisok napverte délutánon
mondjátok meg, hogy a merengés merre tűnt?
Lányok és asszonyok, hűs cseppek hő kehelyben,
feddés pezsgései állott dicséretekben
s szelíd aritmiák vadul verő szivekben
szegjétek röpteink, ha íve nem valós.
Lányok és asszonyok, igaz mesék a habban,
poklok hangsúlyai egetverő szavakban
s csiszoltság foltjai, hol minden bárdolatlan
nem tartozik soká, ki néktek már adós.
Lányok és asszonyok, bóják az óceánban,
szoros határidők a tág vállalkozásban,
törékeny rendszerek szilárd elgondolásban
oly könnyen szétesünk – abroncsként fogjatok.
Győzelmünk szégyenét nézzétek el ezerszer,
hiszen ha medre nincs – oly szánandó a tenger,
üzenjetek nekünk vizen járó szelekkel
s szeressetek nagyon, lányok és asszonyok!