Egy régi színdarabban
játszottunk Te meg én,
piros mámort lehelt ránk
a rőt rivaldafény.
Minden előadáson
hatszor öleltelek,
(hatszor volt a darabban
szerelmes jelenet…)
Minden előadáson
a szám a szádra forrt,
(mert hát szerep szerint ez
mind előírva volt…)
És olyankor szivembe
búbánat költözött,
mert ott voltál enyém csak
a színfalak között.
Kulcsolt karom remegve
s szívem szörnyen dobolt…
Hej, öreg kultúrotthon,
hej, színjátszócsoport!
S picit ma is megdobban
szivem, úgy érzem én,
színházakban, ha felgyúl
a rőt rivaldafény.
