Ne mérjetek a nagy költőkkel engem!
Ők rég haladnak – én csak indulok…
A száguldókat nem könnyű követnem,
Hisz jóformán még járni sem tudok!…
Fölséges, büszke táltosok nyomában
A csikó még csak botladozva lép,
De benn szivében bátor harci vágy van
Már érzi forrni ifjú ösztönét…
Ha majd az Élet hívja el csatára,
Ha hívja majd a nagyszerű roham,
Elindul ő is, szikrát ver patája
S a szélviharral is versenyt rohan!
Esős, hideg utcán állunk. Minket rendesen megpakoltak. A két lábon járó árut, a gyilkossá idomítottat. Megvetik a panaszkodókat: jobb, ha csendben vársz sorodra! Nem bánt
Harminckettő hogy telhetett? Hogy múltak el napok, hetek? Letelt, s hitelt nemigen ad már a jelen. Nem voltam benne még jelen, úgy múlt a múlt,
kakofónia öreg háztetőn kapirgáló szélkakas patinát érlel én királyságot adnék néhány cseppnyi olajért hét perc mint ezüst-homok folyik tenyeremből el menthetetlenül s hiába keresem már
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
