Nem volt emberséges dolog, belátom,
ahogy elbántam szegény Elvirával,
s nem kellett volna párbajban ledöfnöm
Annának apját, csak mert odatévedt,
ahol éppen a lányát ostromoltam.
Zerlina fejecskéjét elcsavarni
sem volt illő, pláne a kézfogóján.
S egyáltalán: láncolt lelkek körében
szabadon élni vétkes vakmerőség.
S habár pár pillanatra átrepültek
vétkem szárnyán egy más dimenzióba
(ahova mindig vágytak, ám a merszük
a szorongás fojtásában kihamvadt):
halált érdemlek, nincsen semmi kétség.
dermedt komptur szorításában azt is
megbánom, amit bűnnek – én – nem érzek.
Alázatos, erényes (értsd: unalmas)
üdvözültek közt nincsen semmi dolgom
(bár hízeleg, hogy megvetése alján
irigység zaccosul mindegyiküknek).
Inkább a poklot vállalom, ahol nem
kényszerülök feladni önmagam, mert
a gyehenna tüze sem éget úgy, mint
maró lángja a lelkiismeretnek.
