Mindennek vége, nincs remény,
hiába fáradoztam,
a Föld nevű bolygó helyén
csupán maréknyi por van.
Pedig hat éjt és hat napot
azért gürcöltem egykor,
hogy majd a Föld s a csillagok
helyén sosem legyen por!
Az Ember volt a mindenem,
munkámnak dísze, éke,
s most jól kibabrált énvelem,
magát hidegre téve!
Elpusztította csillagát
és önmagát is egyben,
mindennek vége, nincs tovább,
kár volt kísérleteznem!
Galád, mihaszna angyalok,
naplopó, lusta népség!
A Földre nem vigyáztatok,
ki lesztek rúgva végképp!
Utatok zord pokolba visz,
hiába jaj, esengés,
Isten vagyok végtére is,
ki unja a Teremtést!
