Keresés
Close this search box.

Baranyi Ferenc: A MÓR MEHET

Fáradt vagyok.
Túl nehéz már a járom.
Lehet, összeroskadok, de
én már szinte várom.

Hetvennyolc évesen
mi maradt bennem érték?
Egyáltalán: mire vagyok
használható én még?
Szép tüzem kihamvadóban,
javaim fogyatkozóban,
ölelésem lazulóban,
testem-lelkem sorvadóban –
miért kellene szeretni,
kiből minden szerethetőt
kigyomlált a vénség?

Hagyj sorsomra. Ápolásra
szorulok egyre inkább.
Hagyj sorsomra, mielőtt a
gondozást megunnád.
Kitártam az eget neked,
repülésre képeztelek,
már nem leszel szárnyaszegett
immár nélkülem sem.

Áldjon meg az Isten.

Lelkem kincstárából
szétosztva minden érték.
A mór mehet.
Megtette kötelességét

További bejegyzések