Szeme körüljár íves fecske-pályán,
szerszámai: bot és erős tekintet,
a vállaira bolyhos nyári alkony
melegre szőtt sugár-subát terített.
Parcella-birkák jószemű juhásza,
jószágait a rend nagy nyájba fogta,
földek nyájának csöndje és nyugalma
nehezül a sugár-subás botosra.
Ha jő az est, ha csillag-jel piroslik
boltozatos sötétjén fönn a mennynek,
indul a jelre – fény porzik nyomában.
S a hallgatag mezők utána mennek.