Baranyi Ferenc: A BÁRKA

Itt ülök fenn a régi orgonánál.
Felbúg a hangszer ujjaim alatt,
Mély hangját, mely a néma termen átszáll,
Visszhangozzák a vén templomfalak.

A csöndes ének is felsír a mélyből:
A nép elkezdi bűnbánó dalát,
S a fájdalom a falak szűk köréből
Kitör s zokogva száll az űrön át.

Érzem: az ének csodálatos gálya.
Ott fönn a Béke partvilága várja,
Ezért evez a menny felé tova.

Utasa néhány bűnös ember lelke,
Én, én vagyok tán a legbűnösebbje,
Én, én: a bárka bús kormányosa

További bejegyzések