apró lánykák ugróiskolában táncolnak szemüket
tisztára mosták kora őszi szellők és kékítőt
legelő bolyhos bárányfelhők
napsugár csillan pilláik rezdülésére aranymálinkók
zárják túltömött kofferjeiket
ráülnek a kilógó nyári sárgás füttyök Schubert-fodrára
uszodánk víztükre batyuba rejti Cicelle kéjes nyújtózásának
csuklópattogásait halovány Hold
habzsolja örök takácsnő zenélő mellének ár-apály táncát
kész lesz egyszer az a dallamból szőtt tiszavirágszárny
királylány szűzi hálóköntösét tépi szét
ügyeletes csibor az úszómedence vizét nyelő gyékényes
tavacska legnagyobb rablója kézcsuklóján később
terem majd békalencséből szőtt béklyó
erről csak a sánta kísértet tud ő olvassa Tarot-kártyából
ki kezére ki nyakára kerül hurok
ám e pillanatban szelíd szivarra gyújt elégedetten pöfékel
néhány perc béke aztán összedűlhet e korhadt félszer
tudatunk fölött kisérteni visszajárunk
G. Makra Ildikó Valódi képmás című kötetéről…
június 22, 2025
