Bálint Erika: Helyette is

     Egész életükben minden teher az ő nyakába szakadt.
     A három gyerek, a munka. Mert az volt elég, a háztáji meg a földek. Ő gürcölt, az Árpi meg leginkább csak üldögélt a hokedlin és maga elé bámult.
     Mit csinálsz? Gondolkodom.
     Gondolkodott. Min!? Mindig azon. Hogy kivel és hol. Ő meg tűrt. Ott volt a három gyerek.
     Amúgy se hagyhatta el, őt szólták volna meg, mert Árpinak becsülete volt a faluban. Nagyon értett ahhoz, hogy eladja magát. Az atya is sokra tartotta. Te egy igaz ember vagy, Árpád, mondogatta.
     Talán nem is lett volna baj, ha minden marad a régiben. Ő húzza az igát, az Árpi meg csak gondolkodik. Azon.
     De az atya bevitte őket az intézetbe. Jót akart.
     Ő a konyhán kezdett el dolgozni, az Árpinak meg a karbantartás lett a dolga. Immel-ámmal csinálta is, de ő látta, megint csak azon jár az esze. A nagylányokat leste.
     Amikor az igazgató nyugdíjba ment, az atya Árpit tette meg vezetőnek. A többiek sutyorogtak, nincs is pedagógiai végzettsége, az atya meg azt mondta, nem diploma kell ide, hanem emberség.
     Emberség! Ja. Meg néhány jól irányzott pofon. Hogy rend legyen a csürhében. Később a faluban ezt is a szemére vetették. Hogy verte a gyerekeket. És!? Verte a sajátjait is, ha nem értettek a szóból.
     Amikor az Árpi igazgató lett, beköltöztek az intézetbe. Jó volt ott, jobb mint a faluban álló házban. Központifűtés, meg három szoba.
     Akkor is jót akart az atya, amikor megtette őt helyettesnek. De ezzel megint csak rászakadt minden. A pénz miatt elégedetlenkedő nevelőkkel való vesződés, az élelmezés, amit a semmiből kellett kihozni, meg a kölykök körüli állandó gondok. Nem volt könnyű, mindig akadt valami baj, és ha jöttek a Gyermekvédelmi Igazgatóságtól, az élő fába is belekötöttek. Aztán lett ott egy embere, az mindig előre szólt neki az ellenőrzésről. Felkészült. Tiszta ágynemű, törölköző, bőséges étkezés. Foltok a gyerekek bőrén? Hát, elestek. Megütötték magukat.
     Csaknem megszakadt a sok munkától, közben meg állandóan rettegett, hogy az intézetisek megrontják a gyerekeit, és főleg attól, ahogy a nagylányok ott riszálták a seggüket az udvaron. Az Árpinak meg majd kiesett a szeme.
     Rögtön tudta, hogy baj lesz, amikor azt a fekete hajút a tavasszal behozták az intézetbe. Az Árpi úgy ólálkodott körülötte, mint éhes róka a tyúkól körül. Nem győzött a lánynak elég feladatot adni, hogy eltüntesse előle.
     Mégis megtörtént.
     Terjedni kezdett a pletyka, hogy az Árpi mit csinál azzal a lánnyal.
     Az intézet az atya felügyelete alá tartozott. Nem lakott ott, a rendházban élt, de ha kellett, eljött. Eljött akkor is. Meghallgatta a lányt, aztán orvoshoz küldte. A doktor a vizsgálat után azt mondta, a lány már nem érintetlen, de hogy mikor veszítette el a szüzességét!?
     Kikérdezték őket is. Az Árpi persze tagadott, és ő is azt mondta, elképzelhetetlen, hogy a férje ilyet csinált volna. Pedig tudta, igazat mond a lány. Az Árpi volt. Undorította. Elképzelte, mi lenne, ha az ő gyerekével tenné ezt valaki. Kikaparná a szemét. Az Árpiét is ki tudta volna. Mégis falazott neki. Csak nem fogja ezt a szégyent kiteregetni mások elé!?
     Ha egy három gyerekes családapa és a felesége azt állítja, az egész csak a gyermeki képzelet műve, elhiszem. Isten áldásával kitartást, zárta le az ügyet az atya.
     Mégsem lett vége. A kis lotyó vagdosni kezdte magát. Faluszerte beszélni kezdték, biztos oka van rá. Jöttek a rendőrök meg a gyámhatóság, és az a cafka mindent elsírt nekik. Azok meg bólogattak, de hát ezt nem lehet, ez bűncselekmény. Egy gyerekkel!
     Nem bánta volna, ha lecsukják az Árpit. Majd gondolkodhat a börtönben. Azon, amin mindig szokott. Meg sok máson.
     De nem akarta, hogy ujjal mutogassanak rájuk a faluban. Megpróbálta kimosni a botrányból.
     Behívta a lányt az irodába. Legszívesebben megtépte volna. Haragudott rá. Addig riszálta a seggét, míg az Árpi már nagyon akarta. De csak leültette. Tudod, kislányom, az Árpi bácsi jó ember, szereti a gyerekeket, téged is. Nem akart ő bántani, félreértettél valamit. A lány csak sírt. De…. Mit de!? Jobb, ha elmondod az igazat! Úgyis kiderül, hogy hazudtál, és akkor majd börtönbe visznek. Nem hazudtam. Akkor mondd el, mi történt. Nem tudom elmondani. De hát ha megtörtént, csak el tudod mondani. A rendőröknek is elmondtad. Nem akarom még egyszer, hüppögött a lány, ő meg elveszítette a türelmét. Kinyírlak, ha nem vonod vissza!
     Hiába. Az Árpit végül elvitték a rendőrök. Ő meg visszaköltözött a faluba a gyerekekkel, de félt kimenni az utcára.
     A vihar elmúlik, és újra kisüt az áldott nap, bizonygatta neki az atya.
     De nem volt igaza. Bűnbak lett. Itt, a faluban, őt kövezik meg, ő viseli a következményeket.
     Helyette is./p>