(Gépkorszaki szonatina)
Tánc, tánc, kötéltánc,
Kötéltánci céda.
Lemerült már az elemem,
Rakj töltőre még ma!
Tesz, vesz, áruház,
Áruházi szarka.
Nyalogat a mérleg nyelve,
Kényszerzubbonyt adna!
Lem, lem, Szerelem,
Szerelmetes lányka.
Újrahasznosított Lelket,
Fogadj be a házba!
Ránc, ránc, öreg ránc,
Vénembernek ránca.
Olyan öreg, mint az Idő,
De, vidd néha táncba!
Ecc, pecc, kimehetsz,
Kimeneti fázis.
Eldobható egyszer Élet,
Nem szólam, csak frázis!
A fák már gombolgatják reggeli fagyköpenyüket, De a napot még felhők opálüvege takarja. Bolondos kispatak fecseg fáradhatatlanul havas bölcsőjében, Az uszadékfák torlaszában csipkefüggönyt Fagyaszt a
mostanában egyre többet beszél a múltról a kísértések gyermekkoráról ahová mindannyiszor magával visz engem is az idő lyukas markára bízza a homályból előbillenő kusza képeket
A teremtés előtti időkben, mikor nincsenek még nemek, kirakom eléd mindenemet: Arcom sokszínű pírját, nyirkos kezemben félelem, szárnyat bontani képtelen képzelet kalitkába zártan vár, kerubok
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
