”Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik„
/Nagy László: Az én szívem/
Legvadabb vadban királyi hajtás,
Fordított harang és szivárvány.
Zöld tüskével ölellek szabaddá,
Bogáncsszívem a fehér márvány.
S hajadba hajítva úgy ragyogok,
Pajkos gyermek, bújnék is tőled!
Egyszer majd, ha végre kibogozol,
Szép szirmaim többé nem nőnek!