(Mindennapi megkésett sírások)
Hűvös szél hegyet ringat, folyót ölel
Távolodik egyre, de úgy jön közel,
Mintha egy szutykos szájú fiú futna
Labdája a Nap, szeme csillag volna.
Igaz sem volt és igaz se lesz ma már,
Voltgyermek kószál a romházak alá,
Hol hullt az álom s a belső vakolat,
Csutaszárból vágtatnak a vadlovak.
Fel-felnyíló emlék seb mindennapra,
Nem kértem az Úrtól, mégis megadta,
Mint imánkba gyúrt foszlós kenyeret.
Anyám akár a szél, ringat, sebgyógyít,
(Fény)képbe zárva nagy világot hódít,
S érezzem mindig, – mennyire szeret.