Bakonyi István: Jött a Zene

                        Jött a Zene,
de előbb még
ivott valamit egy presszóban,
szemben a teátrummal.
Aztán feszes ruhájában kopogtatás nélkül
betért a szoros ajtón át,
és meg sem állt a színpadig.
Hozta a harmóniát meg a hangzavart.
Testére tapadt ruhája alatt
szinte látszott dobogó szíve.
Lassan lendült bele, de aztán
szárnyaltak a hangszerek.
A vonósok, a fúvósok, a dobok
átitatták a nézőtér lelkét.
Meg a karmesteri pálca.
A karmesteri varázs.
S aztán ahogy jött,
úgy el is ment a Zene.
Mintha itt se lett volna.
Hosszú ruhája suhogott az esti utcán.
Többen vágyakozva néztek rá.
Nyomtalanul eltűnt egy kapualjban.
S abban a pillanatban fölhangzott a harmónia.