Bak Rita: Lángol rózsaként mégis…

Már nincsenek szélviharok,
nincsen farkasordító hideg,
de eddig sem volt egy normális zoknim,
csak lyukas, szétnyűtt,
megkopott.
Talpamhoz ragad
a cipő.
Az évek során
szétrohadtak a vezetékek,
a cirkó vezérlője meghibásodott,
a vízvezetékek tönkrementek,
a csapvíz fogyaszthatatlan.
Hamis próféták
ígéretei
mantraként
visszhangoznak,
egyre messzebbről hallom őket.
A lakáskulcsot
nem találom.
Távolodik
az ég.
Az angyalok feje
porba hull,
a dohányos
tüdeje
lassan összezsugorodik.
Börtönében önmaga,
máshol
nem találja a helyét.
Szorongás hányja-veti
a nagyvilágban.
Tekintete
egy utazóé.
Lángol rózsaként
mégis.