Búsan lépked félhomályban
A hűs, decemberi szél,
Szürkeségtől bágyadtan,
Fenyőágon sző mesét a tél.
Karcsú levél szárán csüngő
Csillámarany holdsugár,
Jégtükörben pompázik
A hóborított óceán.
Fénye gyöngéd simogatás,
Cirógat a bársony lelke,
Rám kacsint, ha alászáll
Zord sötétség puha leple.
Sziporkázó csillagtenger közt
Tisztán látszik lénye,
Csodálattal tekint rá
A Föld összes teremtménye.
Ösvényt mutat hófátyolként
S egy hullócsillag búcsút int,
Felhők felett holdfényködben,
Télárasztó messzeségben
Elmeséli titkait.