1.
Szabályszerűségeken gondolkodom,
közben lélegzem.
Nem erősödhetek kérdésektől,
még kevésbé válaszoktól:
a tiszta energia számít.
Ujjbegyemmel matatok,
keresem a rést,
ahonnan szivárog az erőm.
A kellő helyen zárom el
az érzelemfolyam útját.
2.
Letépem a ragtapaszt.
Szép és csúf lényeim
bőröm körül lebegnek,
használják időmet,
velem lélegeznek.
Haragom füleimbe súg,
félelmem rezgeti a mantrát,
együtt hullámozni feloldozás.
Legtisztább hangú a bánat,
új frekvencián állnak össze
szétforgácsolt zeneművek.
Kihalt vidéken járunk.
Fázom.
Porszemenként sűrűsödik
létem feltörhetetlen kódú,
ám biztos magyarázata.
