Verset írni annyi, mint
kínnal megfizetni,
aztán ingyen mindet
bőven tovaszórni –
kiürülni, mint óvóhely
a rövid békeidőkben
s reményt bútorozni
kongó eszméletekben.
Verset írni annyi, mint
örömökre törni,
ezer zúzott sebből
szívcsendet vérezni –
saját otthonodban
Robinsont játszani
s mint távoli vitorlás
fehéren feltűnni.
Verset írni annyi, mint
nyomokból olvasni,
hogy mivégre alakul
s nyugtalan mindenki,
sorsából mennyit tud
a nyers létbe átlopni.
Verset írni annyi, mint
egyszer messze menni,
fűből-fából aztán
folyton visszanézni.