Valamikor négy volt belőle,
egy a téli-, egy a nyárikonyhában,
kettő meg a ház alatti pincében.
A téli konyhában nagyanyám
a megkezdett befőttes-
meg kompótos üvegeket tartotta,
habfehér, kézicsipkés föggönyke mögött.
A nyárikonyha vakablakában
gyógyteás és fűszeres zacskók sorakoztak,
illatuk ott lengett anyó körül,
miközben durván faragott fakanalával
folyton kavargatott valamit a tűzhelyen.
Mára már csak a pince két vakablaka fungál,
ott tartom a télire eltett savanyúságot.
Unokám még nem látott ilyent,
meg is kérdezte: miért hívják ablaknak,
ha nem látunk ki rajta,
s miért Ő a vak?
