B. Tomos Hajnal: Szikla-játék

Megtalállak, aztán
minden nap elveszítelek,
mint ama bolond ember,
ki reggelente nekivetette
vállát a sziklának,
hogy estig a csúcsra felgörgesse-
ég alatt, ott fenn,
percre megpihent,
mint ahogy én is
nagynéha rádlelek-
aztán újra és újra
legördül a szikla,
kereslek vétkekben,
titkok-fedte kútban
s néha észre sem veszem,
hogy ott kuncogsz nyomomban.